Horváth Éva Monika festőművész

1965-ben Budapesten született
1992-ben szerzett tanári oklevelet az MKF festő szakán
1995-ben ELTE esztétika szakán,
2005-ben a Szegedi Tudományegyetem filozófia szakán
kezdte meg posztgraduális tanulmányait'
2005-ben festett először 'kislány nagy cipőben' és 'mézesmackó a cipőben' témájú képeket

Számomra az egyéni kiállítások jelentették az alkotói folyamatosságot. Az évek során több mint
negyven önálló kiállításom volt. Az 1992 és 2000 közötti időszakból kiemelném az 1995-ös
szűkebb értelemben vett szülővárosomban, Rákoshegyen, az Erdős Renée-Házban rendezett,
az 1999-ben a budapesti Goethe Intézetben és az 1999-ben, a Budapest Galériában rendezetteket.

Önálló kiállítások

Astra-Zeneca Galéria / 2000 / Törökbálint / A kiállítást dr. Piczkó Katalin nyitotta meg
Társalgó Értelmiségi Klub / 2001 / Budapest / A kiállítást Péterffy Gergő nyitotta meg
Secco Galéria / 2002 / Budapest / A kiállítást dr. Veér András nyitotta meg
Régi Művésztelepi Galéria / Szentendre / A kiállítást D Udvari Ildikó nyitotta meg
Karinthy Szalon / 2003 / Budapest / A kiállítást Bartis Attila nyitotta meg
Nyírő Gyula Kórház / 2003 / Budapest / A kiállítást dr. Kassai-Farkas Ákos nyitotta meg
Symposion Társaság / 2003 / Budapest / A kiállítást Tóth Tibor nyitotta meg
Francia Intézet / 2003 / Budapest / A kiállítást Készman József nyitotta meg
Dán Intézet / 2004 / Kecskemét / A kiállítást dr. Szécsi Gábor nyitotta meg
Mucius Galéria / 2005 / Budapest / A kiállítást Bordács Andrea nyitotta meg
Francia Intézet / 2006 / Budapest / Douce habilité I. / A kiállítást dr. Hegyi Lóránd nyitotta meg
Symposion Társaság / 2007 / Budapest / A kiállítást dr. Czerny József nyitotta meg
Godot Galéria / 2007 / Budapest / Douce habilité II. / A kiállítást dr. Hegyi Lóránd nyitotta meg
VAM-design / 2008 / Budapest / A kiállítást Vincze Miklós nyitotta meg
Symbol Art Galéria / 2010 / Budapest / Kamarakiállítás

2005-ben a Kogartban vetítették a 'szép cipőkészítőnő' című videómunkáját
2006-ban a bécsi Mauroner Galéria beválogatta a cipő-témájú nemzetközi kiállítására
2007-ben Hegyi Lóránd válogatott cipős rajzokat Berlinben rendezett kiállításra
2008-ban a Gödör Klubban mutatta be a könnycseppek, no brand, és
a gyönyörűség mértéke című performance-t


Irodalom

Verba Andrea: Színfoltok és enteriőrök / Új Művészet, 1999/4
Kocsis Nagy Noémi: Képablakok / Magyar Művészeti Fórum, 1999/10
Hernádi Gyula: kat. bev. tan., 1999
Szemethy Imre: Hónap / Mozgó Világ, 2002/2
Kemény István: kat. bev. tan., 2002
Gaál József: kat. bev. tan., 2002
Verba Andrea: kat. bev. tan, 2002
Hudra Klára: Női érzések / Premier, 2003/1
Legát Tibor: Kiállítás ajánló / Magyar Narancs, 2005/34
Magyar Judit: Tavasszal / Diplomata Magazin, 2007/3
Frau Mauroner: kat. bev., Salzburger Fester

Egyéb tevékenységek

1991-ben a tanítási szakmai gyakorlatot a Magyar Táncművészeti Főiskolán szereztem,vezető tanárom Rényi András volt.
1992-ben egy tanévet tanítottam művészettörténet-rajz tárgyat a gazdagréti szakközépiskolában.
1995-től dramaturgja voltam számos Duna Televízió által készített dokumentumfilmnek.
2000-ben díszlet- és jelmeztervező néhány filmben
2004-től két évig az OPNI 4. addiktológiáján művészetterápiát vezettem, szakmai konzulensem dr. Takáts Gáspár volt.
2005-től két évig a GDL cégcsoport művészetszervező tevékenységét segítettem.

Horváth Éva Mónika munkássága az utóbbi 10 évben

Amikor Horváth Éva Monikát 1999-ben megismertem, már akkor is készített színes olajfestményeket. Ezzel egy időben érzéki, absztrakt "úgynevezett" fluid pasztell rajzok is készültek műtermében, amiket leginkább a "pszichomorfia" kifejezéssel lehet illetni. Ez a kifejezés a lelki-szellemi mozgásokat tükrözi az emberek életében. Vaszary János festészetének lelki rezdülései tükröződtek a korabeli (1999-2003) korszak narratív, kedélyes, parkokban suhanó finom lelkek találkozásaiban. Hal formájú szökőkútból tör fel a víz, parkban padon, kalapos álmodozó nő ül, havas tájban ragyog, a kivilágított karácsonyfa, szerelmes párok, a mindent és a mindenséget jelentő csókban forrnak egybe.

2003 után más világ "jött elő" Horváth Éva Monika művészetében. Abban az évben nyílt kiállítása a Francia Intézetben. A nagyszabású kiállításhoz pasztell-krétával készített két rajz-szériát, amelyek még puhák, kontúrmentesek voltak. Elkezdődtek azok a művészi kísérletek, amelyek arra törekedtek, hogy megmutassák a világnak, hogy létezik Horváth Éva Monika, mint művész. Nem mintha korábbi alkotásaiban, kiállításai során nem akarta volna magát megmutatni, vagy nem derültek volna ki képességei, de az alkotói érettségnek már arra a fokára jutott, amikor más szempontok kezdtek fontossá válni, mint korábban. A művész újból meg szerette volna mutatni a világnak, hogy létezik. Ebben nagy segítségére volt a képzőművészetben oly gyakran alkalmazott erotika, mint kifejező eszköz, a Georges Bataille féle orgiák. Ezekben az ábrázolásokban, a jungi pszichológia sem állt távol tőle, legfontosabb témája a szerelem volt. Több fajtáját igyekezett megmutatni festményein: A testek szerelmét, A szívek szerelmét, A szent szerelmet.

Horváth Éva Monika művészetében amúgy is mindig vissza-vissza térő téma a szerelem. Akkoriban (2003 után) készült 150 rajzból álló sorozata, ahol egy téma variációinak sokféle megoldásával találkozunk. A rajzsorozat részei, alkotó anyagai: képlékeny anyagok, mint tojásbelső, könnycsepp, méz. A helyzetek is folyékonyak, amelyekből inspirálódik, például a női vágy, ami szintén egy képlékeny valami, lelki és testi részből áll. Horváth Éva Monika kedvenc motívuma a magas sarkú női cipő, amit kiegészít a szőlőfürt, az üveg és a gyertya. Valamint a folyékony anyagokat megállító, elnyelő, "megtörő", vagy a törésre utaló motívum a 'fragile' (törékeny) jelentéssel, ami kedvelt felirata volt a régi postai küldeményeknek.

Ezeken a csodálatos rajzokon a következőkből álltak a folyékonyságot megtörő elemek, tárgyak: gyöngysor, hangvilla, kés, repedés, kampó. Az alkotó elmondása, a műtermében készült riport szerint, nem fotókat, tanulmányrajzokat, sokszorosítást, vagy egyebet használt, hanem nagyon lassú kézi munkával, belső lelki folyamatokból táplálkozva, átélt élményeken keresztül készültek ezek a rajzok. Állandó elem a cipő, ami akkor jó, ha magas sarkú, de leginkább vörös, mint a szexualitás, erotika, vonzerő példaképe, vagy a vér, a szín és szenvedély színe. Horváth Éva Monika képein a cipőbe belefolyik a tojás, vagy kifolyik belőle. A cipő formavilága lehet barokkos is, amit egy-egy szőlőfürt egészít ki. A szőlőfürt, a reneszánsz csendéleteken jelenik meg, a manierizmusban folytatódik és a barokkban csúcsosodik ki, mindig a csábítás eszköze, az erotikájé, a romlottságé, a dekadenciáé, a vágyé, vagy az isteni nedű, a bor alapanyaga is ugyanakkor. A cipők kiegészülhetnek vörösre festett körmű kezekkel, de megtámaszthatják kések, körül vehetik törött héjú tojások, olykor a cipő elmarad, megjelenik egy-egy szőlőfürt, kampó, vagy hangvilla. A dinnyének kifolyik a leve, a lé vörös színével leginkább a vérre emlékeztet.

Horváth Éva Monika képein érdekesség, az örökké visszatérő elem, a gyertya és az olvadt viasz, a méz. Az előbbi anyag természete, hogy felforrósításkor olvad, lehűléskor azonnal megdermed és érdekes alakzatokat hoz létre, s a méz is ha lehűtik "megcukrosodik". Az izgalmas rajzok közül való, az a variáció, amelyiknél a cipőben egy szökőkút-szerű hal köpi felfelé a vizet, miközben a hal farokuszonyába hangvilla fúródik és a cipő hegyébe, éles kés. A hal nyálkás, sikamlós felületű lény, de ha "szökőkútból van", akkor kő, vagy bronz. A víz, mint alapelem, folyékony és áttetsző, a cipő főleg, ha szatén, könnyen átnedvesedik, a hangvilla és a kés viszont fémből készült rideg és hideg anyag. A sorozatnak ezen a darabján, Horváth Éva Monika a vízszintes és függőleges vonalhálózattal úgy hozza összhangba az egész látnivalót, mintha egy barokk rézmetszet vonalairól lenne szó, amelyek a háttérben ugyan, de egységes részét képezik a látványnak.

Horváth Éva Monika vallomása munkamódszeréről: "Az egy vonallal rajzolt motívumok helyzetét mindig szigorúan vízszintes és függőleges egyenesekkel, lágy és/vagy kemény vonalakkal mélyítettem. A rajzokat a készülés két időnyoma alakította ki. Az egyik a motívumok rendjét adó vonal ideje, amely igen rövid idő alatt jelöli ki az egyes jelenetek felületét; a másik, a kép kiterjedését és terét adó vízszintes/függőleges elemek ideje, melyek hónapokban mérhető idő alatt készültek el. A két idő megidézi 'az olvadó jéghegy a tenger sós vizében' hasonlattal leírható lélektani helyzetet, ezért kerül furcsa merevség foglalatába a lágy vonal, és úgy tűnik, mintha elveszítené mozgékonyságát, esetlegességét és kiszolgáltatottságát. A zárt körvonalú ábra ekkor nem utal túl saját tárgyi jelentésén, az ábrázolt forma egyszerűen csak egy poharat mutat, a női cipő képe csak egy női cipő marad. A közlés személyessége megszűnik, ugyanakkor, a rajzolás mindig megtartja a személyességet!".

Nagyon érdekes az a problematika, amelyet önmaga meghatározásakor, útkeresésekor a művész felvet: "Ráadásul a festői láttatás nem igazán korszerű ismereteken alapul. Ugyan egyre több kísérlet foglalkozik a festészet korszerűbbé tételével. A kortárs festmény nagyon lassan tárul fel nézője előtt, sőt túl sok előismeretet igényel a befogadása. Ezért még egy jó festmény is értetlenségbe és érdektelenségbe fulladhat, akár belső ideje miatt, mert nehezen illeszkedik a befogadás megváltozott keretei közé. Azaz, a festmény önmagában már nem biztos, hogy hat. A kortárs képzőművészek közül egyre többen - a festészet mellett - fotóznak, filmeznek, színházat csinálnak, installálnak, és ennek feltehetően az egyik oka a festészet és a korszerű kommunikáció viszonyában keresendő. Szerintem újabb megjelenítési formák segíthetnek a festmény befogadásában is, ha egymásra utalva egy témát járnak körül. Erre törekszik a 'fluid' program."

Ennek a módszernek részei az utóbbi évben készült rajzok, a fájdalmas női arc, ami egy szakértő szerint, valójában Kis Szent Teréz arcára emlékeztet. Különös, enyhén nyomasztó kifejezés árad belőle, már a 150 rajzból álló sorozatban is megjelent, a pohárban a tojásfej, de akkor még mosolygott. Mostanra "sírósra fordult hangulata", ezt leginkább az intenzív színek is felerősítik, az arc továbbra is tojás-szerű, de lefolyni készül mint az a könnycsepp, ami az arcán végig gördül és szinte bele maródik a felületbe. Vörös és zöld, vagy fekete, kék sávok közül, mint függöny-csíkok mögül bukkannak ki ezek a női arcok, amelyek az erősen felfokozott komplementer kontrasztban (vörös-zöld), valami földön túli fájdalommal lepik el a néző lelkét. Folyamatosan vonzzák a tekintetet és még abból is szánakozást váltanak ki, akinek nem feltétlenül erősek a bele érző képességei. Már-már a naívitással készült, a kis, falusi, népi szentképeket juttatják eszünkbe, a Fájdalmas Szűzanyát, ahol a könnycsepp egyértelműen látszik, ahol a nő sorsa, az aggódás, a fájdalom, az élet terheinek az elviselése, cipelése. Vagy azokra, az agyondíszített kis görög katolikus, női szentes ikonokra, ahol a hívő ember együttérzéseinek a kiváltása volt a cél, amikor is áhítat közben azonosulni tudott, a maga sorsán keresztül, a mártír halált halt ábrázolttal otthonában (házioltár), vagy a templomban. Horváth Éva Monika, mint programjában is jelképesen meghatározza, keresi az utat, keresi azokat az ösvényeket, amiken a nagyvárosi kulturális dzsungelben el tud igazodni, oly módon, hogy az alkotásai kicsit iránytűként is szolgáljanak. Túlságosan is közel jött most a világ, az Internet, a világfalu révén, amikor igencsak kis alkotó elemei vagyunk a világmindenségnek, de ugyanakkor roppant magányosakká váltunk benne! Pillanatok alatt tudunk kapcsolatokat létesíteni, nem kell a postán állnunk egy levéllel, nem kell heteket várnunk rá, de ebben a szédítően gyors kommunikációs csatornarendszerben, mégis felerősödött az alkotói magány, illetve a problémák megoldásának fájdalmasan egyedülvalósága, kissé rideg és hideg valóság, ami ellen csak érzésekkel, csak színekkel, csak művészettel lehet "harcolni". (Kocsis Nagy Noémi, 2010)